Bethlen Gábor fejedelem
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és I. Gábor néven
nevezett magyar király, Erdély történetének egyik legjelentősebb uralkodója. 16
évnyi országlásának köszönhetően Erdély gazdasági, kulturális és diplomáciai
tekintetben is aranykorát élhette.
Bethlen Gábor Marosillyén született 1580-ban. Családja
többé-kevésbé ismert volt a magyarok körében: őseinek, a Neczpáli családnak
Békés és Zaránd vármegyében voltak nagyobb birtokai. Nagyapja a mohácsi csatában
vezetett egy 600 fős lándzsás csapatot, az összecsapás utáni belviszályokban
pedig Szapolyai Jánost támogatta. Apja, Bethlen Farkas, Ferdinánd oldalán
harcolt a törökök ellen, majd János Zsigmond hívására telepedett le Erdélybe,
ahol megválasztották országos főkapitánynak.
A gyermek, Bethlen Gábor Marosillyén
nevelkedett, majd, miután anyja megözvegyült, Gyergyószárhegyen lakott
nagybátyjánál. Anyja halála után őt és testvérét a nagybátyja Lázár András
nevelte tovább. 13 évesen Báthory Zsigmond fejedelem apródjai közé került. Szinte
még gyermekként, pályafutásának kezdetén számtalan csatában részt vett a török
ellen: Székely Mózes fejedelem híveként 1600-1602 között harcolt Mihály
havasföldi vajda és Basta császári tábornok rémuralma ellen, majd Törökországba
menekült. Későbbi politikájában a kibontakozást a Habsburgok elleni török
szövetségben kereste. 1604-ben csatlakozott Bocskaihoz, és török támogatást
szerzett számára a fejedelemmé választásához. Később Báthori Gábort támogatta,
1608-ban az ő fejedelemségéhez is megszerezte a szultán hozzájárulását.
Báthorival azonban Habsburg-kapcsolatai miatt szembefordult, és 1612-ben ismét
Törökországba emigrált. 1613-ban török haddal indult Báthori ellen, és a török
túlerőnek engedve a kolozsvári országgyűlés Bethlen Gábort 1613. október 23-án
fejedelemmé választották. Trónra jutásával Erdély történetének legnyugodtabb és
legfényesebb évei kezdődtek.
Bethlen Gábor trónra jutása után hatalmának
megerősítésébe fogott. Erős, központosított államot épített ki, hadsereget
szervezett, gazdaságpolitikája fellendítette az ipart és a kereskedelmet. Abszolutista
uralkodó volt, bár az országgyűlés működött. Saját gazdasági hatalmát ugyan erősítette,
de a nép jóléte is célja volt. Támogatta a tudományt és a művészetet, diákokat
küldött Angliába és Németalföldre. Gyulafehérváron, fejedelmi udvarának
helyszínén főiskolát is alapított.
A Habsburgok ellen részt vett a harmincéves háborúban is,
és 1619-ben elfoglalta egész Észak-Magyarországot, csapataival eljutott egészen
Bécsig. 1620-ban Prágában szerződött a cseh királlyal, majd a besztercebányai
országgyűlés magyar királlyá választotta a Habsburgok első trónfosztását
kimondva. Ő, protestáns lévén, a várható katolikus ellenállás miatt nem fogadta
el a koronát. Második Habsburg-ellenes hadjárata sem hozott eredményt, s ezzel
meghiúsult Magyarország egyesítésének a terve. Felesége Károlyi Zsuzsa halála
után az ország egyesítése céljából megkérte egy Habsburg főhercegnő kezét, kosarat
kapott, tehát ilyen úton sem sikerültek politikai céljai. Ezután Európa
protestáns hatalmaival keresett Habsburg-ellenes szövetséget: európai
külpolitikája Anglia, Hollandia és Dánia felé irányult. Terveit soha nem adta
fel, halála 1629. november 15-én következett be.
Politikai végcélja az egységes és önálló magyar királyság
helyreállítása volt, miközben uralkodását az Erdélyi Fejedelemség történetének
egyik legfényesebb időszakának tartják. Fejedelemségének különállása a földrajzi
viszonyokból, a török alföldi hódításaiból és a vallási szakadásból
következett. Kiváló diplomata volt, levelezését is maga intézte. Bár kezdetben
nem volt népszerű megítélése az utókorban, de később Mátyás király mellé
sorolták. Ő az erdélyi gondolkodás első képviselője, aki Erdélyt mondta hazájának.
Források:
Készítette:
Veszprémi Júlia 7.a
Győrújbaráti II. Rákóczi Ferenc
Általános Iskola
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése