2019. március 31., vasárnap

Bethlen Gábor fejedelem


Bethlen Gábor fejedelem

 Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és I. Gábor néven nevezett magyar király, Erdély történetének egyik legjelentősebb uralkodója. 16 évnyi országlásának köszönhetően Erdély gazdasági, kulturális és diplomáciai tekintetben is aranykorát élhette.

Bethlen Gábor Marosillyén született 1580-ban. Családja többé-kevésbé ismert volt a magyarok körében: őseinek, a Neczpáli családnak Békés és Zaránd vármegyében voltak nagyobb birtokai. Nagyapja a mohácsi csatában vezetett egy 600 fős lándzsás csapatot, az összecsapás utáni belviszályokban pedig Szapolyai Jánost támogatta. Apja, Bethlen Farkas, Ferdinánd oldalán harcolt a törökök ellen, majd János Zsigmond hívására telepedett le Erdélybe, ahol megválasztották országos főkapitánynak.
          A gyermek, Bethlen Gábor Marosillyén nevelkedett, majd, miután anyja megözvegyült, Gyergyószárhegyen lakott nagybátyjánál. Anyja halála után őt és testvérét a nagybátyja Lázár András nevelte tovább. 13 évesen Báthory Zsigmond fejedelem apródjai közé került. Szinte még gyermekként, pályafutásának kezdetén számtalan csatában részt vett a török ellen: Székely Mózes fejedelem híveként 1600-1602 között harcolt Mihály havasföldi vajda és Basta császári tábornok rémuralma ellen, majd Törökországba menekült. Későbbi politikájában a kibontakozást a Habsburgok elleni török szövetségben kereste. 1604-ben csatlakozott Bocskaihoz, és török támogatást szerzett számára a fejedelemmé választásához. Később Báthori Gábort támogatta, 1608-ban az ő fejedelemségéhez is megszerezte a szultán hozzájárulását. Báthorival azonban Habsburg-kapcsolatai miatt szembefordult, és 1612-ben ismét Törökországba emigrált. 1613-ban török haddal indult Báthori ellen, és a török túlerőnek engedve a kolozsvári országgyűlés Bethlen Gábort 1613. október 23-án fejedelemmé választották. Trónra jutásával Erdély történetének legnyugodtabb és legfényesebb évei kezdődtek.
Bethlen Gábor trónra jutása után hatalmának megerősítésébe fogott. Erős, központosított államot épített ki, hadsereget szervezett, gazdaságpolitikája fellendítette az ipart és a kereskedelmet. Abszolutista uralkodó volt, bár az országgyűlés működött. Saját gazdasági hatalmát ugyan erősítette, de a nép jóléte is célja volt. Támogatta a tudományt és a művészetet, diákokat küldött Angliába és Németalföldre. Gyulafehérváron, fejedelmi udvarának helyszínén főiskolát is alapított.
A Habsburgok ellen részt vett a harmincéves háborúban is, és 1619-ben elfoglalta egész Észak-Magyarországot, csapataival eljutott egészen Bécsig. 1620-ban Prágában szerződött a cseh királlyal, majd a besztercebányai országgyűlés magyar királlyá választotta a Habsburgok első trónfosztását kimondva. Ő, protestáns lévén, a várható katolikus ellenállás miatt nem fogadta el a koronát. Második Habsburg-ellenes hadjárata sem hozott eredményt, s ezzel meghiúsult Magyarország egyesítésének a terve. Felesége Károlyi Zsuzsa halála után az ország egyesítése céljából megkérte egy Habsburg főhercegnő kezét, kosarat kapott, tehát ilyen úton sem sikerültek politikai céljai. Ezután Európa protestáns hatalmaival keresett Habsburg-ellenes szövetséget: európai külpolitikája Anglia, Hollandia és Dánia felé irányult. Terveit soha nem adta fel, halála 1629. november 15-én következett be.

Politikai végcélja az egységes és önálló magyar királyság helyreállítása volt, miközben uralkodását az Erdélyi Fejedelemség történetének egyik legfényesebb időszakának tartják. Fejedelemségének különállása a földrajzi viszonyokból, a török alföldi hódításaiból és a vallási szakadásból következett. Kiváló diplomata volt, levelezését is maga intézte. Bár kezdetben nem volt népszerű megítélése az utókorban, de később Mátyás király mellé sorolták. Ő az erdélyi gondolkodás első képviselője, aki Erdélyt mondta hazájának.


Források:

Készítette: Veszprémi Júlia 7.a
Győrújbaráti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola


Dédácsi botanikus kert





Bethlen István erdélyi fejedelem


Bethlen István erdélyi fejedelem

Iktári Bethlen István (Marosillye1582 – Ecséd1648január 10.) erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor fejedelem öccse, máramarosi és hunyadi főispán.
Út a kormányzóságig
1582-ben Marosillyén született Iktári Bethlen Farkas főkapitány és szárhegyi Lázár Fruzsina gyermekeként. Bátyjával, Gáborral együtt korán árvaságra jutott, s nagybátyja, Lázár András székely királybíró – aki egyúttal a fivérek gyámja is volt – gondoskodott róluk, s igyekezett útjukat egyengetni. István a nála két évvel idősebb Gábor segítségével emelkedett fel. Gábor fejedelemmé választása után az ő karrierje is megindult. 1616-tól Hunyad, 1622-től Máramaros vármegye főispánja. 1618-tól az udvari lovasság főkapitánya lett. Mivel bátyja a harmincéves háborúban tevékenyen részt vett és több ízben vezetett hadjáratot a királyi Magyarország ellen, távolléte idején a fejedelem mindig öccsét, Istvánt bízta meg Erdély kormányzásával. 1626-tól pedig  Gábor halála utáni időszakra választott kormányzó, aki a 12 tagú tanáccsal együtt a kijelölt örökös, a fejedelem második feleségének, Brandenburgi Katalinnak volt hivatva segíteni az államügyek intézésében, melyhez Katalinnak egyáltalán nem volt semmiféle érzéke.
Erdély kormányzója majd fejedelme
1629november 15-én meghalt István bátyja, Gábor, s Brandenburgi Katalin elfoglalhatta a trónt. Ám hiába próbált meg a nagy fejedelem minden óvintézkedést megtenni felesége jövendőbeli uralkodásának megkönnyítése érdekében, a könnyelmű és pazarló, valamint a kormányzás tudományához egyáltalán nem értő Katalin fejedelemasszony uralma hatalmi válságba sodorta Erdélyt.
Hamar kiderült, hogy csak idő kérdése, mikor választanak az erdélyi rendek új fejedelmet. A hét felső-magyarországi vármegye, majd Erdély II. Ferdinándnak való felajánlásakor betetőzött a Bethlen Gábor halála óta egyre feszültebbé váló közhangulat. Bethlen István – mivel magát nem tartotta elég erősnek Katalin eltávolításához – bátyja egyik bizalmi emberét, Rákóczi György felső-magyarországi főkapitányt hívta meg a fejedelmi székbe, de mielőtt Rákóczi Erdélybe ért, Katalint 1630szeptember 28-án lemondatták, s az erdélyi országgyűlés Bethlen Istvánt választotta fejedelemmé. A törökök számára érdektelen volt, hogy Bethlen István vagy Rákóczi György lesz Erdély fejedelme, s ennek megfelelően két kinevezési okiratot küldtek. A döntés az országgyűlés és Brandenburgi Katalin kezében volt, aki – mivel Habsburg- és katolikusellenessége miatt mindig gyűlölte sógorát – december 1-jén Rákóczi György kinevezési parancsát olvasta fel.

Kísérlete a fejedelemség visszaszerzésére-bukás
Mivel a hajdúk és a székelyek is Rákóczi fejedelemségét támogatták, kellő fegyveres segítség híján Bethlen István kénytelen volt elfogadni a döntést, és lemondott. A fejedelemségről azonban végleg nem mondott le, s csak a megfelelő alkalmat várta, hogy visszaszerezze a trónját. Hat évvel később, 1636-ban elérkezettnek látta az alkalmat, amikor Rákóczi nem volt hajlandó kifizetni a törökök által megemelt adót, s ennek következtében a fejedelem és a porta viszonya megromlott. Bethlen István ekkor rábírta a budai pasát, hogy seregével segítse vissza a fejedelmi székbe. A budai pasa hajlandónak mutatkozott a támogatásra, azonban 1636októberében Rákóczi serege Szalontánál szétverte a török sereget, majd hosszas alkudozás után mind a török, mind Bethlen István békét kötött  a fejedelemmel.

Házasságai
Bethlen István kétszer nősült. Első felesége Csáky Krisztina, Csáky Gábor és Bánffy Klára leánya volt, a házasságkötés időpontja nem ismert. Három fiú- és három leánygyermekük született.Első felesége halála után, 1623-ban Károlyi Katalinnal (15881635), bátyja, Bethlen Gábor első feleségének, Károlyi Zsuzsannának a húgával kötött házasságot. Ez a házassága gyermektelen maradt.

     Előző uralkodó: Brandenburgi Katalin
     Következő uralkodó: I. Rákóczi György 
Gyermekei:

     Gábor, fiatalon meghalt
     István (16061633), Bihar vármegye főispánja, Váradi főkapitány
     Péter (? - 1646), máramarosi és hunyadi főispán
     Katalin (? - ?), Zólyomi Dávid († 1649) felesége
     Anna (? - ?), Gyulaffy Sámuel, majd Kun István felesége; első házasságából született leánya, Gyulaffy Mária, a későbbi fejedelem, Thököly Imre anyja
     Druzsina (? - ?), Rhédey Ferenc felesége