Déva

Déva története

Déva vára hajdani erődítmény az Alsó-Maros mentén, a Déva város fölé emelkedő hegyen, egy 250 méter magas sziklán található. Déva vára kicsiny, jelentéktelen erősség volt az Erdély szívébe vezető úton, a Maros bal partján. Hadi értéke igazán csak a 17. században volt, mikor Lippa átengedése után egyedül ez a vár állhatott ellen egy esetleges további török inváziónak a Maros völgyében – a helyzet azonban gyorsan változott, és szerepe egyre csökkent, bár teljesen csak a 18-19. század fordulóján veszítette el jelentőségét. Ma romos állapotban van. A vár számos birtokosa közül a legjelentősebbek: Hunyadi János, Szapolyai János, Bocskai István és Bethlen Gábor.

A várat a tatárjárás után IV. Béla építtette újjá, s 1264-től említik a korabeli oklevelek. 1302-től a dévai vár volt az erdélyi alvajdák székhelye. 1333-ban Miklós, Hunyad megye főispánja birtoka volt, valamikor 1453 előtt került Szilágyi Mihály kezére, majd V. László Hunyadi Jánosnak adományozta, és Corvin János haláláig (1504) a Hunyadi-család birtokában maradt. A mohácsi vészt követően Perényi Péter vajda kapta meg, majd 1529-ben Szapolyai János szerezte meg, aki 1539-ben feleségének, Izabellának adta jegyajándékul. 1550 novemberében itt aratott győzelmet enyingi Török János, hunyadi főispán török pasa előhadaival szemben. 1551-től a várat Ferdinánd király birtokolta, de 1556-ban ismét Izabella királyné tulajdona lett 1580 körül a katonai jelentőségű várat ismét megerősítették. 1581-ben Geszthy Ferencnek adományozta. A Rákóczi szabadságharcban, 1704-ben kuruc kézre jutott, de Csáky András három heti ostrommal 1706-ban visszafoglalta. 1717–1719 között Erdély katonai parancsnoka, Steinville tábornok a várat jelentősen megerősítette, a várrendszer sérüléseit kijavíttatta. A Szabadságharcban nem bírt jelentősebb szereppel. Déva ostroma az 1848-1849 szabadságharc három sikeres magyar ostromának egyike volt. Ezt követően Bem lőszerraktárt rendeztetett be a várban, ami azonban felrobban. 1849. Augusztus 8-án itt tette le a fegyvert Bem apó magyar forradalmi seregének a maradványa az Osztrák haderő előtt.

Déva várának irodalmi vonatkozása is van, a Kőmíves Kelemen című népballada a vár felépítésének elképzelt – emberfeletti akadályokba ütköző – történetét mondja el. Részlet a balladából:

„Tizenkét kőmives összetanakodék,
Magos Déva várát hogy fölépittenék.

Hogy fölépittenék fél véka ezüstér,
Fél véka ezüstér, fél véka aranyér.

Magos Déva várhoz hozzá is kezdettek.
Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit estig raktak, leomlott reggelre”

Magna Curia

A dévai Magna Curia műemlék épület Romániában, Hunyad megyében. 1582-ben Geszti Ferenc házat építtetett a dévai vár alatt. Itt lakott rendre Báthory Zsigmond, Giorgio Basta, Bocskai István, Báthory Gábor, és 1613–1621 között Bethlen Gábor, aki a Magna Curiát építtette 1621-ben. A 18. század elején az épületet némileg átalakították.

Széchy Mária

Széchy Máriának, aki a régi Magyarország legtöbbet emlegetett nőalakjai közé tartozik, három férje volt. Előbb körülbelül tizenhét évesen, 1627-ben ifjabb Bethlen István (főispán) váradi főkapitányhoz ment hozzá, aki azonban alig ötévnyi együttlét után, 1632-ben meghalt. Az 1630-as években három Széchy lány örökölte a murányi várat: Éva, Kata és Mária.

A Murányi Vénusz

1664-ben kiadott Murányi Vénusz című széphistória, a mely egy házasságnak abban az időben mindenki által ismert s magának Wesselényinek ajkáról hallott története.

Mindenki tudta, hogy a királypárti Wesselényi csak úgy volt képes elfoglalni a Rákóczi hűségére esküdött Murány várat, hogy annak egyik úrnője, Széchy Mária szívét meghódította.