Temesvár

Temesvár

A középkori Bánságot több vármegye alkotta, melyek mindegyike várának nevét viselte: Arad, Csanád, Krassó, Szörény, Temes. Ezen értelemben Temes 1177-ben lett először vármegyeközpontként elismerve. Székhelye, Temes vár e név alatt először 1212-ben jelent meg hivatalos okiratban. Nevét a XIII. század folyamán megőrizte, majd csak 1315 után változtatták meg Temesvárra. Temesvár a vármegye hadi és adminisztratív központja volt.

   Temesvár fejlődésében hatalmas előrehaladást jelentett Károly Róbert magyar trónra kerülése 1307-ben, Temesvár 1315-ben válik a királyság központjává, mely státuszt 1323-ig megőriz. Városi rangra 1342-ben emelik, ekkor rohamos fejlődésnek indul.

   Az 1514-es polgárháború ideje alatt román, magyar és szerb jobbágyok felégették Bánságot, Dózsa György emberei által kezdeményezett Temesvár megszállása később komoly összetűzéssé alakult át a parasztok és a nemesség között.

   1552-ben a város török uralom alá kerül.

   1716 október 13-án Temesvárt megszállják az osztrák csapatok Savoyai Jenő vezetése alatt, Bánság 1718-ban kerül osztrák fennhatóság alá, autonóm területként működik, Temesvár lévén a fővárosa. 1738 és 1739 között hatalmas pestisjárvány tizedeli meg a város lakosságát, több mint 1000 áldozatot követelve. A járvány után Temesvár lakossága a mai Dóm téren található Szentháromság szobrot építette fel Istennek kifejezett hálájuk jeléül.

   1848-ban Temesváron is kitör a forradalom. Az osztrák királyi csapatok legyőzése után a magyar forradalmárok 114 napig tartják megszállás alatt a várost.

   1860 december 27-n Vojvodina felosztása után Bánság az Osztrák-Magyar birodalom része lesz. 1918 december 1-én Bánság egyesül Romániával. 

1919-ben a Bánságot felosztották Románia és a későbbi Jugoszlávia között, Temesvár Romániához került, és a szerb csapatok kivonultak. Július 28-án felállították a román közigazgatást, és augusztus 3-án román hadiegységek vonultak be. Másnap a román állam szerződést írt alá az Antanttal a Bánság Romániához kerülő részéről, majd 1920-ban a trianoni békeszerződés rögzítette a helyzetet.

A két világháború között Temesvár lakosságának az etnikai összetétele a románok javára kezdett változni. Több román ortodox templom épült, 1936 és 1940 között felépítették a román ortodox székesegyházat. A város tovább fejlődött, például azzal, hogy felsőoktatási központtá vált 1920-ban, a Műszaki Iskola (ma Műszaki Egyetem) létrejöttével.

A második világháború vége felé, 1944-ben, hosszú idő után először szenvedett el Temesvár közvetlenül háborús pusztításokat. Júliusban a szövetségesek légierői bombázták. Az augusztus 23-i kiugrás után, 26-án a román csapatok foglyul ejtették a német parancsnokság személyzetét, majd szeptemberben német csapatok megpróbálták elfoglalni a várost, de a román csapatok megvédték, majd szovjet csapatok vonultak be. Októberben a német légierő intézett pusztító támadást a város ellen.

A magyar 1956-os forradalom hatására Temesváron is voltak megmozdulások, a legnagyobb méretűek Romániában.

A háború után 1958-ig maradtak szovjet katonai egységek Temesváron. Ez a város is átélte a kommunista hatalommal járó változásokat: a vállalatok államosítását, a polgárság üldözését, az egyházi iskolák – köztük a Temesvári Piarista Gimnázium – megszüntetését stb. Ugyanakkor fejlődés is volt tapasztalható, például a felsőoktatás terén.

A közelmúlt legfontosabb eseménye Temesváron az 1989-es romániai forradalom kezdete volt. Az események a temesvári reformátustemplomtól és parókiától indultak ki. December 15-én ennek lelkészét, Tőkés Lászlót, aki már ismert volt a Ceaușescu-rendszer elleni megnyilvánulásairól, ki akarták lakoltatni, és át akarták helyezni, de ő ellenállt. A templom előtt összegyűlt kisebb református hívek csoportja néma szolidaritási gesztusából 16-a délutánjára tömeges Ceaușescu-ellenes tüntetés lett. A tüntetések december 20-ig folytatódtak. A Securitate, a rendőrség és a hadsereg egységei brutálisan léptek fel, 978 személyt letartóztattak, mitöbb, éles lőszerrel lőttek a tömegre.

December 20-án a Securitate és a rendőrség eltűnt az utcákról, és a hadsereg nem lépett többé fel a tüntetők ellen. Egy, az Opera előtt összegyűlt tömegből kivált csoport megszerveződött Román Demokratikus Front néven, megfogalmazta a tüntetők követeléseit és kihirdette azokat, valamint kinyilvánította, hogy Temesvár Románia első szabad városa, miközben máshol az országban még nem történt semmi.

December 22-én este, miután délben Ceaușescu elmenekült a fővárosból, lövöldözések törtek ki Temesváron is, amelyek december 25-ig, a Ceaușescu házaspár kivégzéséig tartottak. A temesvári események áldozatainak száma 93 halott és 373 volt.