Arad

Arad történelme

Arad vidékére vonatkozó első okirat 1028-ból származik, amelyben megemlítik a helyi lakosoknak a feudális magyar királyság elleni harcát. A helység neve először egy okiratban jelenik meg, amelyet egy  oklevélbe foglaltak bele. Aradot 1551-1552-ben elfoglaló a törökök egy új várat emeltek a Teba gyár jelenlegi helyén. E körül a vár körül fejlődött ki az új polgári település. A török hódoltság alatt (1551-1687) a stratégiai jelentőségén túlmenően a város jelentős kereskedelmi központ is lett. A törökök kiűzését követően Arad Habsburg uralom alá került. Savoyai Jenő tervei alapján a várat átépítették, új bástyákkal erősítették meg. Ezt az erődítményt akkor rombolták le, amikor a Maros kanyarjában felépítették a Vauban stílusú új várat (1763-1783). A XVIII. század elején Arad volt a déli határőrség központja volt. Ugyanakkor a város gyorsan ismét benépesedett, mezőgazdasági, s egyben jelentős kézűves és kereskedelmi központ is lett. 1834-ben kapta meg a Szabad Királyi Város címet.

Az aradi tizenhárom vértanú emlékműve

Az emlékmű egy mesterséges domb tetején álló obeliszk.

 Egyik oldalán az 1849. október 6. dátum szerepel, a többi oldalon a tizenhárom aradi vértanú neve kivégzésük sorrendjében.

Az emlékmű a vár közelében van, a 13 vértanú téren, méltatlanul sportpályákat alakítottak ki a közvetlen közelében és a lépcsőket lelátóként használják.

1871-ben az Aradi Honvédegylet felállított egy terméskőből készült emlékoszlopot a vár alatti zsigmondházi mezőn, a kivégzés helyszínén. 

1874-ben emlékoszlopot megmagasították egy gúla alakú oszloppal.

 1881-ben közadakozásból az emlékoszlopot egy obeliszkre cserélték; ez Budapesten Jablonszky Vince műtermében készült.

Csak harmadik változatában, 1881-ben épült meg az az emlékmű, amely ma is a helyén áll. A mesterséges domb, melyre 15 lépcső vezet föl.

Egyik oldalán a gyásznap dátuma: 1849. október 6., a másikon a tizenhárom honvédtiszt neve, kivégzésük sorrendjében.

A fölállítás után ötven évvel a helyszín azonosítása korrekcióra szorult.

Az 1932. évi ásatások során sikerült azonosítani azon főtisztek maradványait, akiket a bitófák tövébe temettek.

A talpazat felirata:

AZ ARADI TIZENHÁROM
VÁRTANÚ
KIVÉGEZTETÉSI HELYÉNEK MEGÖRÖKÍTÉSÉRE
EMELTETETT
1881
OKTÓBER 6.-ÁN

1974-ben egy kétnyelvű fehér márvány emléktáblát helyeztek el az emlékmű hátsó oldalán:

IN MEMORIA GENERALILOR
AULICH LAJOS, DAMJANICH JÁNOS, DESSEWFFY ARISZTID, KISS ERNŐ, KNÉZICH KÁROLY, LAHNER GEORG, LÁZÁR VILMOS, LEININGEN ESTERBURG KARL, NAGY JÓZSEF, PÖLTENBERG ERNEST, SCHWEIDEL JÓZSEF, TÖRÖK IGNÁC, VÉCSEY KÁROLY

AZ 1848-49-ES MAGYAR FORRADLAMI HADSEREG TÁBORNOKAINAK EMLÉKÉRE, AKIKET 1849 OKTÓBER 6.-ÁN A HABSBURG CSÁSZÁRI HATÓSÁGOK PARANCSÁRA KIVÉGEZTEK

Aradi Vértanúk

Az aradi vértanúk az a 12 magyar tábornok és egy ezredes voltak, akiket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után, az abban játszott szerepük miatt Aradon kivégeztek.

Bár ezen honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így.

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost.

Mindegyikük eleve aktív vagy kilépett császári-királyi tiszt volt.

A magyar sereg Világos közelében, a várostól mintegy 15 km-re északra levő csigérszőllősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatoknak.

Ez nagy sértés volt a császári oldal számára, hiszen ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott szabadságharc elbukott, így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni.

Lőpor és golyó általi halállal halt

·       Lázár Vilmos főtiszt (ezredes),

·       Dessewffy Arisztid tábornok,

·       Kiss Ernő tábornok,

·       Schweidel József tábornok.

Kötél általi halállal halt

• Lovag Poeltenberg Ernő tábornok,
• Török Ignác tábornok,
• Lahner György tábornok,
• Knezić Károly tábornok,
• Nagysándor József tábornok,
• Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok,
• Aulich Lajos tábornok,
• Damjanich János tábornok,
• Gróf Vécsey Károly tábornok.

 A mai Magyarország területén több fontos emlékhely található. Az egyik Kiskőrösön a Vértanúk fala-emlékmű, amely a helyi Petőfi Múzeum kertjében lévő szoborparkban áll, ahol elhelyezték a 13 aradi vértanú és Batthyány Lajos vértanú miniszterelnök domborművét. A bronzportrékat Tóth Baranyi Lajos készítette. Budapesten és több nagyobb városban utcát neveztek az aradi vértanúk tiszteletére.

Kivégzés vezetője: Julius Jacob von Haynau

Látnivalók

 Főtér

Az aradi belváros a Szabadság térrel kezdődik. Ezen a téren állt 1890 és 1925 között a Szabadság-szobor, amely az 1849-ben kivégzett aradi vértanúknak és a magyar szabadságharcnak állított emléket. A lebontott szobor helyén ma a Román Katona Emlékműve áll.

Aradi Szabadságszobor

1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc vértanúinak emlékére épült. A meghirdetett pályázatra 14 terv érkezett, melyek közül Huszár Adolf nyerte el a Bírálóbizottság első díját. Megkötötte a szerződést a várossal, de 1885-ben váratlanul elhunyt. Ezután Zala Györgyöt nevezték ki, hogy ő kivitelezze a szobrot, átdolgozta az eredeti tervet. Az Ébredő Szabadság című kompozíciót már 1886-ban nagy sikerrel kiállította Brüsszelben. A szobor a szabadságot jelképező Hungária magasra tartja a babérkoszorút, fején Mátyás király fekete seregének sisakja található, Szent István kardjára támaszkodik. Mellékalakok: az ébredő szabadság, a harckészség, az áldozatkészség és a haldokló harcos. A tizenhárom aradi vértanú domborított arcképe a talapzaton körben helyezkedett el. A szobor teljes költségét a lakosság adományából építették. a szoborcsoport ünnepélyes leleplezése 1890. október 6-án került sor a Szabadság téren. A szobor 1823-ig állt a helyén, majd deszkakerítéssel vették körül. Kormányhatározattal 1925-ben lebontották, a darabjait egy ideig különböző raktárakban tartották, majd az aradi várba kerültek. 1956-ban meg próbálták újra felállítani, de később lemondtak a tervről. A minorita rendház udvarára szállították. Leleplezésére több éves politikai kötélhúzás eredményeként 2004 áprilisban került sor a Tűzoltótéren az úgynevezett megbékélés keretei között.

Kultúrpalota

A városi tanács 1909-ben határozott az építkezés megkezdéséről. Építészetileg több stílus keveredése jellemzi. Szántay Lajos építész, a megrendelő kérésére, a palota egyes részeit a történelmi korok építészetének megfelelően alakította ki. 1913-ra annyira jutottak az építkezéssel, hogy megkezdődött az aradi Kölcsey Egyesület különböző gyűjteményeinek átszállítása ide: az Ereklyemúzeum, a könyvtár, a képtár és a helyi gyűjtemények. A domborműveket Rubletzky Géza készítette, melyek múzsákat ábrázolnak. A homlokzaton a tudomány, a zene és az irodalom múzsáit ábrázoló féldombormű látható. A freskókat arany-lapocskák fedik. A kupola boltozatán a Naprendszer és a Halley üstökös látható. Ebben az épületben található az Aradi Filharmonikusok, a Történelmi múzeum, és a Természettudományi múzeum.

Minorita templom

A Tabakovits Emil tervei szerint, 1902-1903-ban, épült, eklektikus stílusú együttesben klasszicista, barokk és reneszánsz elemeket egyaránt találunk. A templom homlokzatának legdominánsabb elemei a félköríves fülkéből nyíló főbejárat két oldalán emelkedő, hatalmas oszlop-párok. A bejárat fölött egy Pieta-jelenet, a fő párkány fölötti szoborfülkékben Jézus és két női szent kőszobra látható. A templom előcsarnoka fölé kerek, barokkos torony emelkedik, tetején kupolával. A gazdag belső kialakítású, utcai homlokzatával hegyes szöget bezáró tengelyű templom szentélye egyenes záródású. Főoltára egy neoreneszánsz oltárépítmény fölött lévő festmény id. Vastagh György alkotása, melyen Páduai Szent Antal látható puttók és angyal között. A hajó két oldalán lévő mellékoltárokba több, a korábbi templomból származó táblaképet is belefoglaltak. A templomot Lohr Ferenc és Bogdánffy Pauli Erik Jézus életét ábrázoló freskói díszítik. Az udvari templomhomlokzatok teljesen eldugott helyzetben vannak, ezért szinte dísztelenek. Az udvarban találjuk még a minorita rend által fenntartott, 1926-ban felépölt kultúrház elegáns épületét is.

Városháza

Atzél Péter polgármestersége idején a városi tanács megszavazta egy kölcsön felvételét a színház és a városháza új épületére. A városháza tervezésére meghirdetett pályázatott Lechner Ödön budapesti építész terve nyerte el. A korábban csak Közigazgatási Palotaként ismert aradi Városháza a dualizmus korának egyik látványos épülete, amelyet 1872 és 1876 között építettek. A neoklasszikus és neoreneszánsz stílusjegyek szerint létrehozott épület felülről nézve egy U-alakot formál, amelynek centrumában egy 54 méter magas óratorony található. A nevezet óratornyot 1878-ban építették hozzá a már meglévő épülethez, s külön érdemes megemlíteni, hogy Svájcból hozatták Aradra.

Állami Színház

Felavatásától egészen a második világháború végéig az épület adott helyet a helyi, illetve máshonnan érkezett neves színtársulatok előadásának. Az épület belsejét többször átalakították. 1948-ban a helyi hatóságok határozata alapján megalakult az Aradi Állami Színház, manapság szakmailag országosan elismert intézmény.  Az épület 1957-ben ismét leégett, pont amikor végeztek a nagy átalakításokkal, javításokkal. A helyhatóságok azonnal nagyobb pénzösszeget utaltak az épület teljes felújítására, ekkor vette fel mai formáját.