Gyulafehérvár

Gyulafehérvár történelme, kapcsolata Bethlen Gáborral

 Gyulafehérvár vagy III. Károly magyar király után Károlyfehérvár ( Románul: Alba Iulia, németül: Karlsburg, vagy Weissenburg, latinul: Apulum) nevének eredete. Erdély ősi történelmi fővárosa, a gyulafehérvári főegyházmegye székhelye, valamint a román ortodox egyház erdélyi székvárosa.  1542-1690 között az Erdélyi Fejedelemség fővárosa. Ma a romániai Fehér megye székhelye.

Neve onnan ered, hogy a római korban fehér mészkőből épült római kori falmaradványokra épült. Az erdéyi Gyulaméltóságról nevezték el. A várhoz kötődnek erdélyi fejedelmek, akikről még a bizánci tudósok is említést tettek. Virágkorát a Hunyadiak és Bethlen Gábor kora alatt élte.

Bethlen Gábor (Marosillye, 1580- Gyulafehérvár, 1629) erdélyi fejedelem, I. Gábor néven megválasztották magyar királynak.
Uralkodása idején megvalósította Erdély aranykorát. Megőrizte a törökökkel szemben Erdély függetlenségét. Az ő idejében az ipar és a kereskedelem fellendítette a fejedelemséget.
Gyulafehérvár udvarát politikai és művelődési központtá fejlesztette, ugyanitt 1622-ben református főiskolát is alapított.
Támogatta a diákok külföldi tanulmányait, főleg a polgári fejlődés élén járó Hollandiában és Angliában.
Nagyvonalú művelődéspolitikájának köszönhetően élénk művelődési fejlődés volt jellemző.
Iskola politikájában a diákok száma nőtt és felzárkózása az európai kultúrához.
Érdemei között tekintélyes helyet foglalnak el az általa létrehozott és gazdagított könyvtárak. A gyulafehérvári fejedelmi várba létrehozta a híres fejedelmi könyvtárat, amelyben később teológiai kollégium könyvtárai őrzik a magyar történelem kéziratos ritkaságait. Gyulafehérváron a kollégiumot 1622-ben alapította, amely 1658-ig itt működött, majd 1622-ben Nagyenyeden született újjá.

Gyulafehérvár fejedelmi udvar története szerves része a magyar történelemnek és ápolása az egész nemzet ügye.

 Gyulafehérvári vár

K

özép-Kelet Európa legnagyobb vára. Falainak hossza, ha egymás mellé raknánk azokat, 12 kilométert tennének ki. Teljesen magába foglalja a középkori várat épületeivel együtt; hétágú csillag alakú, minden ág egy-egy bástyának felel meg. A bástyák neve: Szavoyai Jenő, Szent István, Szent Háromság, Szent Mihály, Károly, Erzsébet, Kapisztrán Szent János.

Szakemberek véleménye szerint az elmúlt kétezer évben ez a harmadik vár ezen a helyen. Az első a római castrum, a második a Gyula által épített “fehérvár”, amelynek építésénél a castrum alapjait és köveit használták fel. Az utolsó nagyobb átalakításokat ezen a váron Bethlen Gábor végeztette, megépítve 1615 és 1627 között a most is látható délkeleti és délnyugati bástyákat.

A vár építésének szükségességét a törökökkel folytatott állandó harc és az elfoglalt területek könnyebb ellenőrzése és megtartása tette szükségessé.

Az új vár építéséhez a felméréseket Giovanni Morando Visconti már 1711-ben megkezdte. Tőle származik a középkori vár és a város utolsó térképe is. Ő készítette el a Vauban-stílusú vár terveit. A terveket a híres törökverő Szavoyai Jenő osztrák generális hagyta jóvá 1714. április 18-án. Az alapkövet 1714. november 4-én rakták le. A vár építésén mintegy 20 000 ember dolgozott. A várépítéssel egyidőben a város nevét is megváltoztatták Károlyfehérvárra.

A bástyák között a várfal zárt volt. A bástyák és a falak előtt egész sor elővédrendszert alakítottak ki. Ezeket raktárnak, malomnak, lőszerraktárnak, óvóhelynek, istállónak használták. A vár különböző részei között a téglából épült bolthajtásos alagutakon keresztül közlekedtek. Ezeknek az alagutaknak a szélessége eltérő. Van olyan, amely csak egy ember szélességű, úgynevezett “rókalyuk”, de olyan is van, amin szekérrel át lehet haladni. A várfal bástya közti részein félmagasságban félköríves kőkeretes ajtók nyílnak (most be vannak falazva), amelyek mögött kazamatarendszer van.

A várat két sánc veszi körül: az egyik a hétbástyás központi erődöt, a másik kívülről az elővédrendszert. A bástyákat kőből faragott, művésziesen kidolgozott szobrok, szoborcsoportok, címerek és feliratok díszítik. A központi erőd alapja, valamint a bástyák élei faragott kőből készültek. A tetején félkör alakú, kőből faragott párkány húzódik, a többi részt jól kiégetett téglából építették. Érdekes módon a falak sehol sem függőlegesek, hanem egy bizonyos szögben a földtöltés irányába dőlnek.

A Kapisztrán Szent János bástyán Magyarország és Erdély címere látható szirénekkel körülvéve. Ebben a bástyában található a gomba alakú, 22 m átmérőjű terem. Gomba alakú boltozata egy kör alakú tartóoszlopon nyugszik. Ostrom esetén malomként működött.
A várnak hat kapuja volt: három a keleti oldalon a frissen betelepített város felé, három pedig a nyugati oldalon.

A várat eredetileg nagyobbra tervezték. Egy részének át kellett volna nyúlnia a városi temető fölötti dombra, mivel a vár innen volt a legsebezhetőbb. A munkálatokat 1738-ban fejezték be. A sors iróniája, hogy soha nem ostromolta török csapat a falait. Egyetlen komolyabb támadást intéztek a vár ellen 1849-ben, a magyar szabadságharc idején, és az egyetlen vár volt Erdély területén, amit a magyar szabadságharcosok Bem tábornok vezetésével sem tudtak bevenni.

 GYULAFEHÉRVÁR: SZÉKESEGYHÁZ ÉS AZ ORTODOX KATEDRÁLIS

A nyugati bejárat mellett a 2011-ben végzett ásatások egy 10. századi, görög kereszt alaprajzú templom maradványait tárták fel. Ez az építmény az első székesegyház építésekor már romokban állt.

A jelenlegi székesegyház helyén már 1009-ben az erdélyi püspökség megalapításakor elkezdték egy székesegyház építését, amely valószínűleg a Vata-lázadáskor pusztult el. A második székesegyházat valószínűleg Szent László király idejében kezdték el építeni, és a tatárjárás során rombolták le. A helyreállításkor visszaépítették a kereszthajó és szentély első négyzetét, melyhez karcsú kora gótikus szentélyt építettek. A 15. században boltozták be a főhajó nyugati részét és a tornyokat két emelettel megemelték. 1439-ben egy török betörés alkalmával a templom ismét károkat szenvedett. Az ekkori helyreállításhoz az esztergomi érsek mellett Hunyadi János is hozzájárult. A 16. század elején az északi előcsarnokot az úgynevezett Lászai-kápolnával bővítették. A Várday-kápolna 1512-1514 között épült.

A román stílusú templom hossza 83 méter, szélessége 38 méter, magassága 19 méter. A főbejárattól balra Fráter György sírja látható. A déli mellékhajó nyugati részében a Hunyadiak sírjai, illetve azok maradványai láthatók. A legépebb a kormányzó testvérének sírja, középen a kormányzóénak tartott síremlék, míg a tőle keletre fekvő sírt Hunyadi Lászlóénak tartják. Az utóbbi kettő azonosítása teljesen bizonytalan, a kormányzó fekvő alakja például sokkal inkább Bocskai alakjára emlékeztet. A sírok a többszöri dúlás és áthelyezés miatt valójában üresek.

Az ortodox katedrális

Az ortodox katedrális a târgoviștei fejedelmi templom mintájára készült. Az impozáns méretű építményt D.Ghe. Stefanescu tervezte és T. Eremia vezetésével épült fel 1921-1923 között. Itt koronázták meg 1922. október 15-én I. Ferdinánd román királyt, ezért a katedrálist nevezik koronázási katedrálisnak is (Catedrala Incoronarii).

A katedrális alaprajza körbeírt görög kereszt alakú, nyitott előtérrel. A templom belsejébe egy téglalap alakú pronaoszon át lehet bejutni. A freskókat a hagyományos ikonográfia szellemében Constantin Petrescu készítette. A bejárat két oldalán I. Ferdinánd és felesége Mária képei láthatóak.