Útravaló:Komárom

 KOMÁROM

Komárom (szlovákul Komárno Loudspeaker.svg kiejtése, németül Komorn, szerbül Komoran) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület komáromi járásában, a Duna és a Vág-Duna összefolyásánál. Nevezik még Észak-Komáromnak, Öreg-Komáromnak vagy Révkomáromnak is, hogy megkülönböztessék az egykori déli városrésztől, amely ma Komárom néven önálló település Magyarországon. Komárom járási székhely és a Nyitrai kerület harmadik legnépesebb városa Nyitra és Érsekújvár után. A szlovákiai magyarság legfontosabb kulturális és politikai központja. A város fontos gépipari (hajógyártási) központ, valamint forgalmas dunai árukikötő. A magyarországi Komárommal közúton az Erzsébet híd, vasúton a Komáromi vasúti összekötő híd kapcsolja össze. Korábban közúti és vasúti határátkelőhely volt, de Szlovákia és Magyarország schengeni egyezményhez való csatlakozása után ez a szerepe megszűnt.

A Szőny területén talált, a bronzkor középső szakaszából származó temetkezések a Kr. e. 1800-as évekre vetítik vissza az emberi megtelepedést. Őket követték a kelták, majd a rómaiak, akik a Kr. u. 1. század végén, Pannonia provincia határvédelmi rendszerének részeként, itt építették fel a legio I Adiutrix állandó kőtáborát és ezzel a hamarosan létrejövő települést, Brigetiót, a provincia egyik legfontosabb településévé fejlesztették. A polgárváros területén folyó feltárások során feltárt falfestmények a római provinciákban is egyedülállóan magas művészi színvonalú, finom kidolgozású, közel életnagyságú alakokat ábrázolnak.

Később a város területe királyi birtok lett, a tatárjárás után azonban IV. Béla király, hogy kincstárát gyarapítsa, bérbe adta.

A török megszállást és az 1710. évi pestisjárványt követően az ország újjáépítéséből Komárom jócskán kivette a részét, s a 18. században addig soha nem tapasztalt virágzásnak indult E korszak emlékét idézik a templomok és a nagymagtár épületeAz önálló várossá váló déli városrész megtartotta a Komárom nevet és Toóth Zsigmond, majd Alapy Gáspár polgármestersége alatt látványos fejlődésnek indult. Szórakozó helyeit az 1930-as évektől a csehszlovákiai Komárom lakosai előszeretettel látogatták.

1938. november 2-án, az első bécsi döntés értelmében a két Komárom ismét egyesült. A város északi részének és egyben a Felvidéknek a hivatalos és látványos visszafoglalására november 6-án került.

A második világháború után a határok ismét felálltak, a két ország és a két város közötti nyitás azonban évtizedekbe tellett. A mindkét országban lezajlott rendszerváltás óta a két város intézményei, lakosai napi kapcsolatban vannak egymással, az Európai Unióba való belépés óta van olyan generáció, amely azt sem tudja, mi az a határátlépés. Mindennek szép példája az 1992 óta minden évben megrendezésre kerülő Komáromi Napok, a két város által közösen szervezett kulturális, sport és szórakoztató fesztivál, melynek kezdete április 26-a, Komárom Város Napja, emlékezve Komárom nagy korszakára, a dicsőséges tavaszi hadjáratra.

Európa-udvar (Komárom)

Európa-udvarnak azt az egyedi épületegyüttest nevezik, amelynek tervei a komáromi (Komárno) Európa Ateliér tervezőirodából származnak. Az épületek, amelyek egy 6 500 négyzetméteres új teret vesznek körbe, Európa egyes vidékeinek építészeti jellegzetességeit mutatják be. Az új Európa-udvart a dél-szlovákiai Duna mellett fekvő Komárom városának történelmi városközpontjával három történelmi kapu köti össze: a Szent István-kapu, a IV. Béla-kapu és a Mária Terézia-kapu. A Zichy-palota belső parkját az új térrel a Mátyás-kapu köti össze. Ezt a kaput történelmünk legismertebb (és a városhoz érzelmileg erősen kötődő) királyáról nevezték el. A kapu a tér egyik domináns építménye, amely formájával és színeivel Mátyás király uralkodása alatt épült épületeket idézi. A tér közepén annak a kútnak a működőképes másolata található, amely 1878-ig a Hlavné námestie téren állt a komáromi Városháza előtt. Az építészeti szakzsargon szerinti a tömbrekonstrukció fogalmába tartozik a Duna-balparti, Szlovákiához tartozó Komárom.

Az udvar a hasznos funkciók sokaságát látja el. Az épületekben főként korszerű belvárosi lakások épültek, de nyíltak üzletek és irodák is. Most épül a francia épületben a szálloda, és kialakíthatók vendéglátóegységek is. A tér alatt egy üzletsor élénkíti az együttes látogatottságát. A Sarkcsillag utcája felől, vagyis az északi oldalról megközelíthetően egy garázs várja az autóval érkezőket illetve szolgálja a lakókat. A politikai építészet markáns alkotásainak kezdeményezése szinte mindig uralkodóktól, vezérektől, diktátoroktól vagy politikusoktól indult ki. A révkomáromi Európa-udvar sajátossága, hogy építészek kezdeményezték. Ami ennek a szakmának nemcsak itt, de egész Európában a rangját emeli.

Komáromi erődrendszer

A történelmi Komárom helyén már a Római Birodalom idején, a Pannonia provinciához tartozó Brigetio városban stratégiai fontosságú erődítmény állt. A Duna bal partján (ma Komárom (Szlovákia)), a Duna és Vág folyók közötti keskeny félszigetet a honfoglaló magyarok is védelmi célokra kiválóan alkalmas helyszínnek találták. Itt épült fel a középkori komáromi vár, majd az Öregvár, a török elleni küzdelmek fontos helyszíne. Az Öregvár nyugati bővítményét, elővédművét alkotta az 1664 után létesített Újvár, a császári csapatok jelentős támaszpontja, Bécs előretolt bástyája. A 1848–49-es szabadságharc kiemelkedő eseménye volt az Óvár és Újvár hősies védelme és a három komáromi csata. Ezt követően a Duna két partján a Habsburg Birodalom legerősebb katonai erődrendszere épült ki, amely 200 000 fős hadsereg befogadására is alkalmas volt.

A balparti várakkal szemben, Szőny mellett (ma Komárom, Magyarország) felépült a Csillagerőd, a Monostori erőd és az Igmándi erőd. Az így kialakult hatalmas erődrendszer a 20. századra azonban elvesztette stratégiai jelentőségét. 1945–1991 között a magyarországi oldalon a monostori erőd szovjet fegyverraktárként, a szlovákiai oldal várai pedig szovjet laktanyaként szolgáltak. A rendszerváltás óta a magyar oldalon múzeum nyílt az erődrendszer részeiben.