Útravaló: Deáki

Deáki románkori nagytemplom

1001-ben I. István bencéseket telepített ide, ettől kezdve a Pannonhalmi Bencés Főapátság birtoka volt. 1002-ben a Pannonhalmi Főapátság alapítólevelében a mai Deáki régi Wag nevén szintén az adományozott birtokok közt szerepel. 1090-ben Szent László király oklevelében is még Wag néven említik. 1138-ban II. Béla király oklevele Vágfölötti Salaföld néven említi. 1228-ban épített kéttornyú román stílusú temploma Szlovákia legrégibb műemléke. Az itteni bencések használták a Pray-kódexként ismert 13. századi latin szertartáskönyvet, melyben a Halotti beszéd is olvasható. Legrégibb része az 1103-ban épített Szent István kápolna.                                                       Vágselyétől (Šaľa) délnyugatra fekszik 4 km-re. A mátyusföldi településnek 2187 lakosából 1564 magyar és 596 szlovák volt (2001).1236-ban említik mai nevén, mely a magyar deák (tanult ember) főnév-birtoklást kifejező –i képzős származéka (deáké). Területén a középkorban nyolc település létezett, melyek megszűntek.

A magyar művelődéstörténet egyik kimagasló helye. A pannonhalmi kolostor birtoka volt, mely benedekrendi kolostort építtetett, a rend fíliáját. II. Béla már mint Szent Istvántól adományozott és Szent László által megerősített birtokot említi. 1317-ben Csák Máté a földesura. 1526-ban a mohácsi csatát követően az apátság nehéz anyagi helyzete miatt a birtokot zálogba adta Deáki Bakics Pálnak, 1535-ben Thurzó Elek országbíró szerezte meg. A 16. sz.-ban a kolostor elenyészett. Ekkortól a Nyáryak birtoka lett. 1612-ben a falu újra az apátság birtoka lett és egy évvel később II. Mátyás király visszaadata a korábban a reformátusok által elfoglalt templomot a katolikusoknak. A török időkben a falut többször is feldúlták a portyázó hadak. A török fenyegetéstől végleg csak 1685-ben szabadult meg.