Útravaló: Nyitra

Nyitra várnegyed látnivalói

A vár Szent Emmerám-temploma 1158-ban épült, benne a névadó szobrával, amely Szlovákia legrégibb szobra. A szobrot 1933 -ban találták meg. A régészeti ásatások eredményei alapján valószínűsítik, hogy a templomnak már a 11. század közepe előtt állhatott előzménye, korábbi építésekre azonban egyelőre nem sikerült bizonyítékokat találni.

A várfalakon belül lévő püspöki székesegyház alsó és felső templomból áll. A felső templom a 13–14. században épült, melyhez 1640-ben Telegdi püspök nagyméretű barokk dómot építtetett, ezt 1732-ben átalakították. Főoltárát Szent István és Szent László szobrai díszítik. A főoltárral szemben, a püspöki kápolna feletti reliefen szintén Szent László ábrázolás található.

Várhídját 1750 és 1780 között építették téglából. A 19. század végén újabb pillérekkel megerősítették, s a híd alatti fülkéket befalazták. A hidat 2011-ben újjáépítették, ekkor kerültek elő 14. századi gótikus és 16. századi reneszánsz elődjének maradványai.

A várkapuhoz vezető lépcsősor mentén áll Vogerl Márton 1750-ben készült alkotása, a Nagyboldogasszony-szoborcsoport. Az előző évben dúló pestisjárvány elmúltával hálaadásként Esterházy Imre hercegprímás emeltette, ezért az alkotást Fogadalmi pestisoszlop néven is említik.

A püspöki palota gótikus eredetű épület, melyet 1732-ben Erdődy püspök barokkosított. Szép mennyezetfreskói vannak.

A Zöld-hegyen már 1446-ban állt a Nagyboldogasszony-templom, mely a 17. században sokszor károsodott, 1663-ban a török pusztította el, majd 1685-ben és 1705-ben újra károkat szenvedett. 1723 és 1738 között teljesen újjáépítették. A Fájdalmas Szűzanya kegyszobra 1784-ben már a főoltáron állt, a templom búcsújáróhely.

Az egykori vármegyeháza 1784-ben épült, 1905-ben szecessziós stílusban átépítették.

Ferences temploma és kolostora 1630-ban épült.

Piarista gimnáziuma a magyar és szlovák művelődés egyik központja volt.

Nagyszeminárium, Kisszeminárium, püspöki könyvtár. A Nagyszeminárium épülete a 18. századból származik és jelenleg papneveldeként működik. A Kisszemináriumban lakószobák találhatók. A könyvtárban mintegy 80 darab 15. századi és kb. 1500 darab 16. századi könyv található. Szlovákiában – a könyvek számát tekintve – ez a harmadik legnagyobb könyvtár. A vendégkönyv első aláírója Ferenc József volt. A püspöki papnevelde könyvtárát 1771-ben alapították.

Szent Mihály-templom.

Szent Vince-templom.

Zsinagóga. 1911-ben építették Baumhorn Lipót tervei alapján. A város önkormányzata az épületet 1982-ben vásárolta meg a helyi zsidó közösségtől. Ezt követően az 1980-as években felújították az épület tetőszerkezetét és homlokzatát. Az 1996-ban elkezdődött újabb felújítási munkálatok 2003. július 3-án, az épület ünnepélyes megnyitásával fejeződtek be. A zsinagóga épülete jelenleg kulturális rendezvények színhelye. Ezenkívül helyet biztosít a pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeum Holokauszt kiállításának és a város szülöttének, a jelenleg Izraelben élő festőművész Shrag Weil grafikáinak. A holokauszt nyitrai áldozatainak emlékét 1992. novembere óta emléktábla őrzi.^[37]

Szent László piarista templom és kolostor, amely 1702 és 1741 között épült.

A város legrégibb temploma a 11–12. századi Szent István-templom, amely valószínűleg 9. századi alapokon áll. Értékes középkori freskói vannak.

Nyitra menti Múzeum. A múzeumban régészeti kiállítás tekinthető meg.

Esze Tamás különös halála

1708. május 27-én vesztette életét a nyitrai kuruc táborban Esze Tamás, a Rákóczi-szabadságharc egyik leghíresebb brigadérosa.

1702 végén – a hegyaljai felkelésben is részt vevő Kis Alberttel együtt – beállt az uralkodó egyik gyalogezredébe, és amikor csapatát megindították az európai hadszíntérre, embereivel megszökött és a beregi hegyekben ütött szállást. Esze Tamás innen vette fel a kapcsolatot a Lengyelországban élő II. Rákóczi Ferenccel, miután hosszas viták után meggyőzte bujdosótársait, hogy – az 1697-es hegyaljai felkeléssel ellentétben – ne Thököly Imre gróf pártfogását keressék. Ez a döntés kulcsfontosságú volt a későbbi szabadságharc szempontjából. Esze két követséget küldött a Brezánban élő Rákóczi és Bercsényi színe elé, majd a harmadik alkalommal, 1703 tavaszán személyesen látogatta meg az emigránsokat.

Rákóczi végig nagy becsben tartotta a kezdetektől hűségesen szolgáló Esze Tamást: még 1703 novemberében felszabadította őt a jobbágysorból, 1707-ben brigadérosi, 1708 márciusában pedig nemesi címet adományozott számára. A talpasok élén Esze is csatlakozott Rákóczi 1708-ra tervezett sziléziai hadjáratához, az indulást azonban már nem érte meg. Történt ugyanis, hogy a nyitrai táborban 1708. május 27-én Esze Tamás és Czelder Orbán csapatai között a pünkösdi istentisztelet után verekedés tört ki.

Esze hiába próbálta lecsillapítani a tömeget, a csetepaté annyira elmérgesedett, hogy végül kartácstűzzel kellett szétkergetni a dulakodókat. A tömegverekedés után Esze Tamás holtan maradt a csata színhelyén, ezzel a kuruc hadsereg elveszítette egyik leghasznosabb tisztjét. Később a történetírók számos teóriával álltak elő, miszerint az ágyútűz egy előre kitervelt gyilkosság része volt, és a brigadérost voltaképpen nemesi származású ellenlábasai gyilkolták meg, ám feltehetően Esze Tamás életét a tusakodó katonák oltották ki.

Máig nem sikerült tisztázni azt sem, hogy a nyitrai táborban milyen ellentétek robbantották ki a tragédiával végződő tömegverekedést. Hű katonája halála megrázta Rákóczit is, a talpasokat ezután saját válogatott ezredeiben helyezte el. Esze Tamás szülővárosa hajdúvárosi kiváltságot, a brigadéros öccse, János pedig később kapitányi tisztséget kapott a fejedelemtől.

Szent László halála

A Felvidéken, Nyitra városában halt meg Szent László, a magyarok legkegyesebb királya 1095-ben.

Nagy bánat, nagy siralom támadt az egész kereszténységben, amikor halálának híre elterjedt. Mély gyászba borult egész Magyarország: három esztendőn át díszes öltözetet senki sem viselt, táncot senki se járt, vigasságot sehol sem rendeztek. Szent László király úgy rendelkezett, hogy holttestét Nagyváradra vigyék, ott helyezzék örök nyugalomra a templomban. De halála után a főemberek tanácskozni kezdtek, vajon teljesíthetik-e a szent király végső rendelkezését. Mert nagy nyári meleg volt, s abban a melegben holttest olyan hosszú utat nem tehet, hiszen a romlandó test felbomlik a hőségtől.

Ezért az egyik úr azt mondta:

– Vitessük a szent király holttestét Székesfehérvárra, úgyis ott nyugszanak a többi magyar királyok.

Ebbe a többiek is belenyugodtak, a szent testet szekérre tették, és elindultak Székesfehérvár felé. Este a szálláshelyen elnyugodtak, mind elaludtak – de nem aludott az Isten!

Amikor a halottkísérők hajnalban felébredtek, ugyan körülnéztek, de a szekeret sehol sem látták! Ezen nagyon elcsodálkoztak, és mindjárt keresni kezdték a szekeret. Minden utat, minden helyet bejártak, de csak nem találták meg. Végre arra az útra tértek, amely Nagyvárad felé vezet. Hát halljatok csodát! Ott megpillantották a szekeret, ott gördült a váradi úton. De nem barmok vonták, hanem Isten angyalai taszították. Amikor a halottkísérők ezt a csodát látták, mindnyájan leborultak, és Istent dicsérték.

Ezután kételkedés nélkül Nagyváradra mentek, és a szent testet, amelynek a hőség nem árthatott, a templomban eltemették.