Útravaló: Pozsony

Pozsony története

Pozsony kétezer éves történelme nagyon gazdag. Ennek ellenére Pozsony Európa legfiatalabb fővárosai közé tartozik.

Pozsony első valószínű telepesedése Krisztus születése előtti 5000 évre számítható vissza. Krisztus sz. e. első évszázadban a kelták építették fel erődítményeiket Dévényben és Pozsonyban. Ebbe az időbe esik a kelta pénzverde létesítése is, melyben az ún. biatek érmeket kelta ezüst pénzérmeket verték. Az 1. – 4. században K. sz. u. A Duna folyótól délre fekvő terület a római birodalomuralma alá került.a szláv törzsek letelepedése Kr. sz. u. 5.-6. században történt. A pozsonyi vármegye kialakulása I. István király uralkodása alá esik az 1000 – 1038 évekbe.
A várdomb keleti részének benépesítése a 12. századba vezethető vissza.
Az 1221. évben a román stílusú Legszentebb Megváltó Templomát a várból áthelyezték a váraljai településre a mai Szent Márton 1291-ben kapta meg Pozsony a szabad királyi városok privilégiumát III. András királytól, mellyel csatlakozott a többi szabad királyi városok rendszerébe és ugyancsak evvel vette kezdetét a keresekedelem és a kézművesipar fejlődése.Mindezeket a városi kiváltságokat Mátyás király 1464-ben erősítette meg Aranybullájával. Corvin Mátyás létesítette 1465-ben az első egyetemet a mai Szlovákia területén – Universitas Istropolitana néven [ismertebb az Academia Istropololitana elnevezés].1468-ban Mátyás király pallosjoggal ruházta fel a várost. Az 1526-os mohácsi csatavesztés során az ifjú Lajos király életét vesztette, ugyanebben az évben választották királlyá a magyar rendek a ferencesek kolostorában Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget.

Az 1536-os évben Pozsony Magyarország fővárosává lett, az országgyűlések és a központi intézmények székhelye. Ami a legfontosabb - hogy Pozsony a magyar királyok koronázási városává lett /és 1543-tól ugyancsak a hercegprímás székhelyévé/ Az 1563 – 1830 közötti 300 év alatt a Szent Márton-székesegyházban 11 magyar királyt és 8 királyi feleséget koronáztak meg 17. század a Habsburgok elleni felkelések jegyében zajlott.Az 1711-as pozsonyi pestisjárványban 3860 lakója vesztette életét.1741-ben koronázták meg Mária Terézia királynőt.1775-ben kezdődött a város építészeti fellendülése. Ugyanis ebben az évben rendelte el Mária Terézia királynő a belső városfalak lebontását. Pozsony a mint a művészetek városa vált ismertté, 1776-tól működott itt a Rendi Színház állandó színészi testülettel.Az első pozsonyi manufaktúra 1728-ban létesült.Az 1783-as év annyiból kedvezőtlen, mivel II. József császár elrendelte a központi hivatalok Budára való áthelyezését és a koronázási jelvényeket Bécsbe vitette.1805-ben a három császár austerlitzi ütközete után a pozsonyi Primáspalota Tükörtermében írták alá az ún. pozsonyi békét a napóleoni Franciaország és Ausztria között.1809-ben Napóleon seregei ostromolták a várost.1811 május 28-án leégett a pozsonyi vár.Az 1818-as évben jelent meg a Dunán az első gőzhajó. 1840-ben kezdte közlekedését a lóvasút Pozsony és Szent György között. Ľudovít Štúr és követői 1843-ban kodifikálták a szlovák nyelvet.1848-ban alá V. Ferdinánd az ún. áprilisi törvényeket a jobbágyság felszámolásáról a Primáspalota Tükörtermében.A Rendek Színháza helyén 1886-ban felépítik a mai Szlovák Nemzeti Színház épületét.1891-ben avatták fel ünnepélyesen az első hidat a Dunán. 1895-ben jelent meg Pozsonyban az első villamos, majd 1912-től az első trolibuszok.

Az 1913-as tűzvész 79 házat pusztított el a Váralján. 1918 október 10-én megalapul a Szlovák Nemzeti Tanács Pozsony és környéke feletti hatáskörrel. 1919 január 1. – a várost elfoglalják a csehszlovák legionáriusok és hozzácsatolják a Csehszlovák Köztársasághoz. 1939 március 14-én Pozsony a náci Szlovák Köztársaság fővárosa lett 1945 április 4-én a vörös hadsereg felszabadítja Pozsonyt. 1946-ban Pozsonyhoz csatolták a közeli községeket: Dévény, Pozsonyhidegkút, Lamacs, Ligetfalu, Főrév, Récse és Pozsonyszőlős, így keletkezett az ún. Nagy Pozsony. 1948 február 25 – a kommunista párt átvette az összes hatalmat a városban és az országban. 1969 október 30-án létrejött szerződés alapján a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaságban a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosa Pozsony lett. A szerződést a pozsonyi várban írták alá. 1971-ben Pozsonyhoz csatolták a további falvakat: Dévényújfalu, Pozsonybeszterce, Vereknye, Pozsonypüspöki, Oroszvár, Horvátjárfalu, Dunacsún. 1989 november 27-én a prágai „bársonyos forradalom” kitörése után Pozsonyban a Nyilvánosság az erőszak ellen és a Diákok Polgári Fóruma támogatására kitört az általános sztrájk. 1993 január l.- Pozsony az önálló Szlovák Köztársaság fővárosává lett.

Pozsony Vára

A várban szívesen tartózkodott Salamon király is; Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyes a vár alatt gyűjtötte össze keresztes hadát 1189-ben. A tatárok nem tudták elfoglalni a várat 1241-ben. Ezért felégették a környező Vödricet, és Széplakot 1265. október 25-én Přemysl. Ottokár cseh király a várban jegyezte el IV. Béla magyar király unokáját, Kingát (Kunigundát).

Az első pozsonyi országgyűlést 1402-ben Zsigmond király tartotta a várban.

1420-ban a huszita harcok fenyegetései miatt nagyarányú építkezések indultak meg.1429-ben Luxemburgi Zsigmond, magyar és cseh király, akit időközben német-római császárrá választottak, Pozsonyba hívta össze a birodalmi országgyűlést. Pozsony nemcsak Magyarország, de a német-római császárság egyik központja lett. 1430 körül Pozsonyt országainak legfőbb székhelyévé kívánta tenni, ezért még életében megkezdődött a vár gótikus stílusban történő átépítése és egy kút ásása is, de a nagyméretű építési munkálatok az uralkodó halálakor még csak a kezdeti szakaszban voltak. Az építési munkálatok az uralkodó halálával anyagi fedezet hiányában lelassultak. Mátyás király is gyakran tartózkodott a várban. 1491-ben itt állapodott meg II. Ulászló és Habsburg Miksa, hogy a Jagelló-ház kihalása esetén a magyar trónt . A Habsburgok öröklik.

A mohácsi vész után, de még az évben itt ülésezett az országgyűlés. Az 1536. évi országgyűlés kimondta, hogy a magyar kormány székhelye, az ország fővárosa Pozsony legyen.^[1] A XVI. században már 43 országgyűlést tartottak a fellegvárban.

A mohácsi csata után a vár délnyugati tornyában őrizték a magyar koronát. A legtöbb koronaőrt a Pálffy család adta. 1552-től 1556-ig tartott a vár reneszánsz átépítése, akkorra a várpalota kinézete kezdte megközelíteni a napjainkban látható formáját.Pálffy II. Miklós grófot 1580. december 23-án Pozsony vármegye főispánjává nevezték ki, egyúttal az időközben Salm Miklós gróf halála után a vár megürült főkapitányi tisztét is betöltötte, Rudolf király pedig 1599. július 24-én Pozsony vármegye örökös főispánságával és Pozsony várának örökös főkapitányságával jutalmazta.^[forrás?]

Az időközben romba dőlt pozsonyi királyi vár helyreállítási munkálatainak felügyelésével az 1630. évi országgyűlés saját elnökét, Pálffy III. Pál nádort (sz. 1589. v. 1590) bízta meg. Pálffy nádor és országbíró az építkezéseket közmegelégedésre vezette. A bemutatott számadása alapján az 1649. évi országgyűlésen egybegyűlt rendek elismerést szavaztak neki. Az általa épített királyi vár közel két századon át állott fenn s országos fontosságú események színhelye lett. Itt ismertetett el a Habsburg-ház örökösödési joga 1687-ben és itt köttetett a III. Károly-féle pragmatica sanctio, melyet Pálffy V. János gróf nádor és fővezér – horvát bánként – előbb maga szavaztatott meg horvát területen, majd fogadtatott el a magyar főúri rendekkel. 1741. június 25-én, a pozsonyi vár alatti Szent Márton-dómban Esterházy Imre prímás és Pálffy János nádor Mária Teréziát királynővé koronázta. A Pálffyak tették kellemes lakhellyé a palotát és az öreg tornyot. Nevük évszázadokra egybeforrott a vár történetével.

Az 1723. évi 45. törvénycikk^[2] és Pálffy V. Miklós nádor rendeletére itt jött létre, majd 1784-es Budára költözéséig itt működött az Országos Levéltár.

Mária Terézia királynő szívesen tartózkodott a várban, és az ő idejében épült a kút melletti nagy víztározó. Mária Terézia leánya, Mária Krisztina 1766-ban költözött férjével, Albert herceggel a várba. A vár vízvezeték rendszerét Kempelen Farkas tervezte; a vizet lovak által hajtott szivattyúk nyomták fel a Duna szintjéről vezetékeken keresztül a várudvar alatti alagsorban létesített tartályokba. II. József idejében, a várban börtönt, és papnevelő intézetet létesítettek. A vár 1811. május 28-án leégett, a legenda szerint hazájukból elhurcolt itáliai katonák gyújtották föl. A tűz által megkímélt épületrészeket a későbbiekben a katonaság laktanyaként használta.

Az egykori prímási palotában írta alá Haynau az 1848–49-es forradalom és szabadságharc magyar főtisztjeinek, az aradi vértanúknak a halálos ítéletét.

1909-ben Brolly Tivadar pozsonyi polgármester felvetette a vár újjáépítésének ötletét, de erre végül nem került sor. Az első világháború után a pozsonyi vár a.  Csehszlovák Köztársaság. Majd a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság része lett. Ahol felvetődött a magyar uralomra emlékeztető várrom teljes eltüntetése, hogy helyére az állami hivataloknak vagy a Comenius Egyetemnek új épületet emeljenek. Ennek érdekében nemzetközi pályázatot is hirdettek a várhegyen, és a mellette lévő Víz-hegyen épülő diákváros terveire. A második világháború után az eredeti tervekkel ellentétben mégis sor került a vár újjáépítésére . De a vár alatti zsidónegyedet az épülő új Duna-híd miatt csaknem teljes egészében lebontották. 1953-ban a kommunista csehszlovák hatóságok döntöttek a rekonstrukciójáról. A palotának kész kellett lennie 1968. október 28-ára, hogy ott írhassák alá a cseh–szlovák föderációról szóló törvényt. Ennek az eseménynek az emlékére ültették a külső várfalakon belül lévő nagymorva bazilika mellett álló három hársfát.