Tudósok,
ősök, hősök nyomában a
Bolyaiak
útján
Erdélyben
4.
nap Erdélyben
2018.04.19.
A mai finom reggeli után egyből
buszra szálltunk,
hogy meglátogassuk a parajdi sóbányát.
A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb
sótartaléka. Több száz év kibányászható sóját rejti magában, és ezzel Erdély gazdaságának
egyik legjelentősebb kincsesládája.
A bányába egy autóbusz vitt le minket, miután kitett egy kis séta várt ránk.
Érezhető
volt a só illata a levegőben,
és körülöttünk mindenhol csak só csillogott. Mikor
beljebb értünk volt egy kis szabad időnk.
Voltak ott boltok, büfé, egy kalandpark és még egy kápolna is. Mindenki élvezte ezt a látogatást. Ezután Korondon megnézhettük, hogyan készülnek a
cserépedények. Volt ott egy hatalmas kemence is, ahol kiégették az agyag
edényeket. Néhányan meg is próbáltak edényt formázni. Aztán Szovátán
következett séta a városban. Utunkat nagyon szép színes virágok kísérték. Majd
elértük a Medve-tavat, amely Európa egyetlen heliotermikus tava. Mivel sóban
gazdag, nyáron a fürdőzőknek időnként ki kell jönniük
a vízből
és szintén emiatt a tóban lévő
emberek a felszínen
maradnak. Körbesétáltuk és a végén megálltunk egy felnőtt
”játszótérnél”. Végül felmentünk a domáldi kopjafához, Bolyai János
édesanyjának sírjához, hogy megemlékezzünk róla. Ez egy magas domb tetején állt,
ahonnan mindent be lehetett látni. Csodaszép volt a kilátás. A megemlékezés
után mindenki leszaladt a meredek domboldalon. Visszamentünk a szállásra, ahol
meleg étel várt ránk, majd a szálláshoz közel elmentünk kürtöskalácsot sütni.
Ez volt a legmozgalmasabb napunk, amely valószínűleg velem együtt sokak kedvencévé vált.
Ez volt a legmozgalmasabb napunk, amely valószínűleg velem együtt sokak kedvencévé vált.
Németh Blanka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése