Tudósok, ősök, hősök nyomában a
Bolyaik útján
Erdélyben
2018.
április 16-20
2. nap
Kedden az egész napunkat
Kolozsváron töltöttük.
Az első állomásunk a János Zsigmond
Unitáris Liceum volt, ahol az ottani lelkész, igazgatóhelyettes mesélt nekünk
az iskola mindennapjairól. Ott a tanítás teljesen máshogy zajlik, mint nálunk.
A diákok sokkal több óraszámban tanulnak. Az iskola helyet ad az egészen kicsi
óvodásoktól, az érettségiző diákokig mindenkinek. Az osztályzás egyestől
tízesig terjedt, és nyolcastól számított jónak. Meséltek még nekünk a minden
nyáron megrendezett bicikli táborról, ahol nagyon sok élményt szereztek a
dákok. A tanítási rendszer is nagyon jó, mert azt a tantárgyat tanulják a
tanulók a legjobban, amibe a legügyesebbek. Persze a számukra kevésbé menő
tantárgyakban is sok segítséget kapnak, de amit nem tudnak annyira, abból nem kínozzák
őket felelésekkel, hanem inkább támogatják őket, hogy abban a tantárgyban is
tudjanak fejlődni.
A második megállónk Mátyás Király
lovas szobra volt, amely Fadrusz János leghíresebb alkotása. Nagyon látványos a
szobor, melyet a király kolozsvári származása miatt állítottak fel ott a
főtéren. Meghallgattunk egy rövid beszédet, melyet az egyik diák készített el,
majd tovább mentünk a mesés barokk stílusú Szent Mihály templomhoz.
A negyedik állomásunk Mátyás király
szülőháza volt, ahova sajnos nem mehettünk be, de kívülről is látványos volt.
Elhaladtunk Bolyai János szülőháza
mellett. Egy tábla őrzi a híres matematikus emlékét.
A következő állomásunk a Babes-Bolyai Tudomány
Egyetem volt, ahova szintén nem tudtunk bemenni, de erről is meghallgattunk egy
rövid előadást.
Ezek után ellátogattunk a gótikus
Farkas utcai templomhoz, amely Szűz Máriának lett szentelve. Az épület egyetlen
hajóból áll, a nyugati oldalán elhelyezett támpillérek három ablakot fognak
össze. Onnan utunkat a Házsongárdi temető felé vettük, ami a nap utolsó
állomása volt. Abban a sírkertben rengeteg híres magyart temettek el, többek
között Apáczai Csere Jánost is.
Ennek az emlékezetes napnak a végén
visszautaztunk a magyarfenesi szállásunkra, ahol kaptunk vacsorát, ami nekem
személy szerint nem nagyon ízlett, de a többiek finomnak találták, majd vacsora
után visszasétáltunk a házhoz ahol aludtunk.
Ackermann Zoé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése